A falu kútja 
Nagyon régen történt, sok száz és száz éve, 
Perzselő szárazság tört rá a vidékre. 
A kiapadt kutak több vizet nem adtak, 
Még nyoma sem látszott esőnek, harmatnak. 
Tűzött a gyilkos nap, kiszáradt a vetés, 
Elhalt az ajkakról nótaszó, nevetés. 
Nem volt egy korty ital, hullott ember, állat, 
Az útmenti fák is elsárgulva álltak. 
Jöttek az emberek, szólottak a vének: 
Mi itt elpusztulunk csapásán az égnek, 
Nem segít itt rajtunk emberfia senki, 
Induljunk el innen friss vizet keresni. 
Lassan megteltek a tulipántos ládák, 
Ökrös szekereken bútorok és párnák. 
Ki a szántóföldjét, ki házát siratja, 
Elindult a falu apraja és nagyja. 
A napok csak teltek, a napok csak múltak, 
Fáradtan, gyötörten tovább bandukoltak 
Forró napsütésben, csillagfényes estén, 
De vizet nem leltek, hiába keresték. 
Mikor már a Hármas hegy határában jártak, 
Hangos panaszkodás verte fel a tájat: 
Minek menjünk tovább? Vizet úgysem lelünk, 
Itt az erdő szélén jobb, ha megpihenünk. 
Csak egyedül György pásztor remélve-bízva 
Terelte nyáját a sötét éjszakában. 
Elcsigázott testét nyugalomra hajtva 
Kérő imádságot rebegett az ajka. 
És ahogy elaludt, csodás álmot látott: 
Égi magasságból fényes angyal szállott. 
Tündöklő ruhája csillogott az éjben, 
Fehér liliomot tartott a kezében. 
Így szólt a legényhez: 
Ne aludj, György pásztor! Ahol pihensz, ott áss! 
Megszűnt az égi fény, eltűnt a látomás. 
Felébredt a legény, megdörzsölte szemét, 
Ásót vett kezébe s munkához látott a derengő holdfényben. 
Egyszer csak mit látott: csodáknak csodája, 
Tiszta víz bugyogott ásója nyomába. 
Hálaadó imát küldött fel az Úrhoz, 
S szomjas báránykáit terelte a kúthoz. 
Mikor már a víztől mind jól felfrissültek, 
Eszébe jutott az erdőben maradt sereg. 
Találtak-e vizet? Ha nem, elpusztulnak. 
S futva tette meg utánuk az utat. 
Meghallva a csodát jött az egész tábor, 
Vezetőjük lett az álomlátó pásztor. 
Nem is mentek tovább, itt letelepedtek, 
Művelték a földet s házat építettek. 
E kicsiny falunak Györgyfalva a neve, 
Mert hogy György pásztorról így tartja a rege. 
Hány száz éve épült, már senki sem tudja, 
De a falu közepén ma is áll a "Falu-kútja".